A szakkarai lépcsős piramis


A SZAKKARAI PIRAMIS MAI ARCA

Írta: Száraz György

A szakkarai lépcsős piramis Dzsószer piramisa, a nekropolisz leglátványosabb monumentális alkotása, amelyről úgy tartják, hogy Egyiptom első piramisa. 1979-től képezi az UNESCO Világörökség részét. A piramiskörzet számos építményt tartalmaz. Összesen 15 szakkarai piramist ismerünk.

Az első – nem kincskeresési célú – felfedezések Heinrich Freiherr von Minutoli porosz főkonzul és GirolanioSegato olasz mérnök nevéhez fűződnek. 1821-ben a felfedezők bejárták az akkor megközelíthető folyosókat és fülkéket. Az általuk talált múmia-töredékeket Dzsószer maradványainak gondolták, bár a mai álláspont szerint azok csupán másodlagos temetkezés emlékei voltak jóval későbbről. 1837-ben John ShaePerring számos másodlagos temetkezést fedezett még fel. Hosszú szünet után, 1926-tól Cecil M. Firth, majd Edwards Quibell vizsgálták a szakkarai piramist. Quibell csapatában 1932-től ott volt Jean-Philippe Lauer is, aki egész életét a Dzsószer-piramis kutatására áldozta. 2001-től a piramis és a piramiskörzet több elemét rekonstruálták, illetve még folyamatban van a helyreállítás. Bruno Deslandes lett kutató expedíciója az elmúlt években számos eddig ismeretlen alagutat talált.

A szakkarai lépcsős piramis eredeti méretei: 125 × 115 × 61 méter. Mai méretei: 121 × 109 × 59 méter. Készítésének ideje az i.e. 2700 körüli évekre tehető. Építtetője eredetileg talán a közelebbről ismeretlen Szanaht lehetett, ám később az építés folyamán Dzsószer, a III. dinasztia első uralkodója vette tulajdonba. A tulajdonosváltás feltevését az építés közben bekövetkező nagyarányú stílusváltás indokolhatja. A piramist kétségkívül Dzsószer fejezte be, az előtte uralkodó Haszehemui sírja Abduból ismert, így az építés megkezdőjének személyét illetően csak a homályos, kérdőjeles Szanaht alakjára tippelnek.

A rendelkezésre álló források egyértelműen Imhotep nevéhez fűzik a piramis tervezését és kivitelezését. Ha megbízója eredetileg Szanaht volt, akkor személye bizonyos kontinuitást enged feltételezni Dzsószer és elődje között.

A szakkarai piramist már az ókorban kirabolták. A családtagok ötödik sírkamrájában Firth és Quibell két alabástrom-szarkofágot talált, melyek közül az egyikben még ott volt egy körülbelül nyolcéves gyermek múmiája. Egy betemetett folyosóban pedig óriási mennyiségű „halotti kelengyét” tártak fel, 30-40 ezer kőedényben, amelyből hétezret rekonstruálni lehetett.

A sírkamrában talált alabástrom-szarkofág érintetlen volt, de üresen találták: Dzsószer valószínűleg nem ide temetkezett. A törmelékben heverő ékszerek alapján az egyiptológusok a temetés előtti fosztogatásra gondolnak, melynek hatására Dzsószer vagy örökösei meggondolták magukat. Ha ez az elképzelés helyes, akkor Dzsószer valódi sírja egyelőre ismeretlen.

A piramis építése

Az egyiptológia szerint Dzsószer talán már egy kész masztabát – egy csonka gúla alakú vagy döntött falú sírépítményt –sajátított ki magának (Szanahtét), amely eleve kőből készült. E masztaba az eredeti terveivel az addigi legnagyobb egyiptomi sír lett volna, teljes egészében kőből építve. A régészek feltételezik, hogy már rendelkeztek tapasztalatokkal arra vonatkozóan, hogy a kő jóval tartósabb és nagyobb teherbírású, mint a tégla, így az egyiptomiak megpróbálkoztak az addigiaknál nagyobb emlékmű felhúzásával. Az építkezés Jean-Philippe Lauer széleskörűen elfogadott elmélete szerint hat, világosan elkülöníthető szakaszra tagolódott, de nem tudni, melyiknél vette át Dzsószer – vagy építésze – az irányítást. A legvalószínűbb hipotézis szerint ez a negyedik szakasznál történhetett, amikor az építmény alakjának teljes átértékelésére került sor. Ez a gyökeres módosítás ugyanis akkora szemléletváltást követelt, amely alapján már feltételezhető lenne az építtető személyének megváltozása.

A kivitelezés lépései:

  1. A kezdetben 63 × 63 méter alapterületű és 9 méter magas masztabát (az egyiptológusok ezt M1-nek nevezik)...
  2. ...először megnagyobbították 71 × 71 méteresre (M2).
  3. Azután kelet felé még tíz métert toldottak hozzá (M3).
  4. A negyedik szakasz hozta a legnagyobb változást: nemcsak megnövelték mindegyik oldalát 3-3 méterrel, de még három, egyre kisebb teraszt is emeltek rá, tehát három masztaba-felépítményt, melyek nem a földön álltak (P1). Ezt a szerkezeti változtatást is csak a kő alkalmazása tette lehetővé, ugyanakkor fel lehet ismerni a visszalépést a boltozatos tumulus-forma felé, melyet a téglából készült masztabák kialakulása miatt elhagytak. Valószínűleg ekkor vágták a bejárati folyosót, mert az eredeti aknát, melyet a temetésre szántak, már lehetetlen volt megközelíteni a négyszeres felépítménytől. Így egy 40 méter magas, négylépcsős piramis alakult ki, mely a korabeli világ legnagyobb építménye volt.
  5. Mégis tovább bővítették, ez az ötödik szakasz: északi és nyugati oldalán szélesítették és hosszabbították, s még két lépcsőt illesztettek rá, hogy a kezdeti arányokat tarthassák (P1A).
  6. Az utolsó fázisban jó minőségű mészkőből burkolat került fel három oldalára (P2). Végső méretei a burkolattal együtt elérték a 125 × 115 × 61 métert. A téglalap-alaprajz a masztaba-hagyományokat tükrözi.

A piramis belsejében használt kő egy durva szemcsés mészkőfajta, amelyet helyben bányásztak, burkolata pedig turai mészkő.

M1 Az alap-masztaba téglalap alakú volt, szerkezetében a korábbi masztabákhoz hasonlóan a földalatti sírkamrákból és raktárhelyiségekből, valamint az azokhoz felülről vezető bejáratból állt. Teljes egészében kőből készült, de nem kizárólag faragott kváderekből, mivel a mag kőtörmelékből és nagyobb, nem faragott kövekből áll. Már a jó minőségű mészkőburkolata is elkészült, amikor először átalakították.

M2 Egyszerű méretnövelés, de olyan formában, hogy a hozzáépített rész magassága nem éri el a korábbi építménymagasságot (8 méter), hanem csak 7 méter. Így egy kettős domb formájú épület jött létre, amely már Dzser király sírjánál is megfigyelhető Günther Dreyer rekonstrukciójában.

M3 Az egyik oldal további méretnövelése. E növekmény csak 5 méter magasságú volt, és innen indul 11 darab függőleges akna, amelyek a piramis alatt érnek véget.

P1 E szakaszban a korábbi masztaba minden addigi formális újítása eltűnt, és helyette az Anedzsibmasztabájához hasonló lépcsőzetes forma alakult ki. A négyszintes piramis szakaszban megváltozott a falazási technika is: a masztabában még vízszintesen helyezték el a rétegeket, ahogyan azt a házak falazásánál is teszik. Ekkor körülbelül 17°-ban eltértek ettől és a sorokat befelé hajlították, hogy az építménynek nagyobb stabilitást adjanak.

P1A vagy P1' Ez a szakasz egyszerű méretnövelés, technikai, szerkezeti vagy formai újítások nélkül.

P2 A piramis a végleges formáját és méretét három oldal burkolásával kapta meg.

Felépítmény

A piramis magja az eredeti masztaba, amely kőborítású, de belseje agyaghabarccsal tapasztott kőzúzalékból áll. A Dzsószer-piramisnál a téglamasztaba hagyományaitól az építkezés technikájában sem tudtak elszakadni. Az építmény konstrukciója, szerkezete, kivitelezése, a kövek – kváderek – viszonylag kis mérete a régi módszereket tükrözi. Az oszlopokat Imhotep a falakhoz építette, nyilván nem bízott azok szilárdságában, a ritkán előforduló szabad oszlopokat mindenesetre födémekkel kötötte össze. A hornyolt oszlopok és a kőből készült álajtók új típusú díszítmények a királytemetkezésben, már ha feltételezzük a temetkezési funkciót. A piramis alakja az egyszerű masztaba hatszoros megismétlése, mely új formának nincs (hivatalosan ismert) funkciója, szimbolikája és hagyománya; azok később, másodlagosan kapcsolódtak hozzá, bár igen gyorsan el nem hagyható hagyományokká lettek.

Dzsószer feltételezett sírja és sírkerülete nélkülöz bármiféle egységes tervet, vagy akár konkrét elképzelést. Az egyes szakaszok mintha pillanatnyi szeszélyből, ötletszerűen kerültek volna kivitelezésre. A sírkerület maga a hagyományos masztaba-temetkezés konvencióit követi, s Dzsószer abüdoszi álsírja is egyszerű masztaba.

A kápolnák, a halotti kelengye raktárai és a (sír)kamrák megfejthetetlen folyosórendszerből nyílnak, melynek egyes részei kilógnak a felépítmény alól. A kanópusz-edények kamrája teljesen elkülönítve, külön bejárattal a piramistól messzebb esik. A halotti templom északon van, míg később mindig keleten. A piramiskerületen – azaz a kerítésfalon – belül két olyan templom is található, melyek stílusa a korábbi korokra jellemző, csakúgy, mint a szed-terület. A szed-ünnepség a fáraó újjászületésének szertartása, amelyre általában az uralkodása 30. évében került sor. Ezután általában háromévente megismételték. A piramis észak-keletei sarkánál található zárt kápolna (szerdab) ad otthont a fáraó ülőszobrának. Ez a legrégebbi nagyméretű királyszobor, amit ismerünk.

Szintén a korábbi időkre jellemző, hogy egyetlen építménynek sincsen kidolgozva a belső tere, sőt soknak bejárata sincs. Az egész egy töretlen fejlődés menetébe illeszkedik: tumulus – masztaba – lépcsős masztaba… E sorozat állomásaiból azonban Dzsószer piramisa egymagában sokat képvisel.

Dzsószer piramisa ma is – legalább 4600 (de inkább 4700) évvel elkészülte után – lenyűgöző a mai 121 × 109 × 59 méteres méreteivel. Meggyőzően hirdeti az egyiptomi királyi hatalom nagyságát. ZakariaGoneim szerint (Elveszett piramis) Dzsószer talán csak arra gondolt, hogy építménye az Ősvízből (Nun) kiemelkedő első szárazulatot, az Őshegyet jelképezi, ezért egyetlen fontos jellemzője a mérete. A domb vagy halom kultikus jelentősége már a predinasztikus időszakban, azután pedig az I-II. dinasztia korában látszik az uralkodósírokon. Ebből kifolyólag az egyiptológusok jó része ma is osztja Goneim véleményét a magasság és a méret fontos szerepére vonatkozóan.

Alépítmény

A Dzsószer-piramis megőrizte a masztabasír kettős tagoltságát: az alépítményt és a felépítményt. Az is felvetődött a kutatókban, hogy a lépcsős piramisok még a csillagkultuszhoz, míg a valódi piramisok már a napkultuszhoz tartoztak. A szakkarai piramis alépítményeinek teljes hossza meghaladja az 570 métert. A három közel párhuzamos főfolyosó 365 méter hosszúságú és 400 helyiséget köt össze! A (sír)kamra 20 méter mélyen helyezkedik el. Megközelítését eredetileg egy óriási kürtő biztosította, melynek keresztmetszete 7 x 7 méter, magassága 28 méter (20 méter mélységből a 8 méter magas masztaba tetejéig). Az építés későbbi szakaszaiban földalatti galériák sorát vájták ki, amelyeket összekötöttek egymással.

A harmadik szakaszban 11 darab 30 méter mélységű kürtőt ástak, amelyek a kürtőgalériákhoz vezetnek, és nincsenek összekötve a korábbi alépítmény egyetlen szakaszával sem. Valószínűleg a negyedik szakaszban vágták a központi kürtőt a terepszinttel összekötő emelkedő, lépcsős folyosót. Lauer bebizonyította, hogy a sírkamra is szakaszosan épült, kimutatta, hogy eredetileg alabástrom falakkal és diorit-agyagpala padlóval rendelkezett, ezt cserélték később gránitra. A gránit (sír)kamra méretei: 2,95 méter hosszú, 1,65 méter széles és magassága ugyanennyi. Az 1 méter átmérőjű, 2 méter magas gránit zárókő tömege 3,5 tonna.

A szakkarai komplexumnak semmilyen ismert előzménye nincsen. S a benne testet öltő átfogó rendszer sehol máshol nem ismétlődik. Talán ezért sem sikerült a hipotéziseken túllépniük a régészeknek. Hátha a spirituális megközelítés lehet a hiányzó láncszem.


2011. March 31., Thursday


Vissza a lap tetejére

Elérhetőség: 2120 Dunakeszi, Szent István utca 15. Tel.: 06-27-739-007                                 Adatvédelmi nyilatkozat       Impresszum
  • Camisetas de futbol baratas
  • réplicas de relojes
  • www.magliecalciositi.com
  • orologi replica rolex
  • orologi replica svizzeri
  • www.maillotdefootballpascher.be
  • Voetbalschoenen kopen
  • www.voetbalshirtsgoedkope.com
  • www.xn--fodboldtrjertilbrn-o4bh.dk
  • Fußballschuhe online
  • www.xn--fussballtrikotsgnstig-oic.com
  • www.futbalovedresypredeti.com
  • Fotbalové Dresy Dětské
  • Billiga fotbollsskor online
  • www.xn--fotbollsklderbarn-zqb.com
  • stroje piłkarskie
  • Billige fotballdrakter