EGYIPTOMI ZARÁNDOKLAT 2011

 

2011-es év már más, mint a többi. Nem csak azért, mert az idő előrefelé halad, s minden változik és fejlődik, hanem mert már csak egyetlen évre állunk 2012-től. Ez pedig érezteti hatását Egyiptomon is, mely egészen fenomenális élményeket adott számunkra június első napjaiban.

 

A GÍZAI NAGY PIRAMIS

 

Egy nem túl hosszú, mindösszesen nyolc napba sűrített, újholddal kezdődő egyiptomi zarándoklatot terveztünk, melynek során Kairóban kezdtünk, majd útba ejtettünk tizenegy egyiptomi templomot, és energiákkal roskadásig megrakodva tértünk haza.

 

Az első nap az utazással telt. Valóban nagyszerű csapat verbuválódott össze. Csupa nyitott szellemű és befogadó szívű lélek gyűlt össze az istenek és a Teremtő jóvoltából. Mindenki egyetlen egy célt tűzött ki maga elé, amit valahogy úgy lehetne összefoglalni, hogy senki és semmilyen történés nem zavarhatja meg ezt a varázslatos utazást.

 

Másnap reggel korahajnalban keltünk útra a Gízában található Nagy Piramishoz. Már hónapokkal korábban kérvényeztük Horváth Zolival, hogy zárják le a kedvünkért és hadd léphessünk be csak mi a Kheopsznak tulajdonított piramisba. A kérvény célba ért és az engedélyt megkaptuk. Csak mi és a Piramis. Zoli iránymutatása alapján készültünk fel. Mindenekelőtt szent egyiptomi hieroglifikus jeleket pecsételt ránk. Szó szerint a karunkon található energetikai zónára nyomta rá a szent szimbólumokat, mert azok olyan egyedi energiaáramlást indítanak be az aurában, amelyet a Piramis energiarendszere érzékel, és amelyre reagál is. E mágikus jelképek azt a benyomást keltik, mintha az ember beavatott pap volna és így hozzáférhet olyan kozmikus erőmintákhoz, amelyekhez egy átlagember egyáltalán nem.

 

Beléptünk a piramisba és fentről lefelé haladva vettük birtokba az egyes kamrákat. Először egy nem túl tág járatban másztunk fel a Nagy Galéria szintjére, ahol fokozatosan haladtunk felfelé. A Nagy Galéria Zoltán elmondása szerint több sávra tagolódik. Minden egyes energiaöv más és más, felfelé haladva egyre magasabb rezgésű. Így tulajdonképpen a piramis behangolja az aurát ahhoz, hogy a termekben (kamrákban) tapasztalható erőkből mind nagyobb mértékben részesülhessen, azaz meríthessen a beavatott. Minden megtett lépéssel magasabbra emelkedett auránk frekvenciája, mint ahogy a víz is fokozatosan éri el a forráspontját, úgy az auránk is fokonként tágult.

 

Megérkeztünk a Király Kamrának keresztelt legfelső helyiségbe, ahol a fedelétől megfosztott gránitszarkofág található, melyet az építők menet közben helyeztek el a gránitteremben. Itt lehunyt szemmel, ellazulva kezdtük meg a hozzávetőlegesen 15-20 perces töltődésünket. Megvallom, nem tudnám pontosan megmondani mennyi időt töltöttünk itt, mert az időérzékemet teljesen elveszítettem, annyira jól sikerült átadnom magamat az energiáknak. Az energiák bizsergetőek és meglepően erősek voltak. Ahhoz képest, hogy ez volt az első terem – a leggyengébb – nagyon markánsan érezhető volt minden résztvevő számára. Zoli elmesélte, hogy lila és aranyszínű energiák járják át az auránkat és azzal átadtunk magunkat a töltődéseknek. Kellemes, magával ragadó, vibráló érzést keltett bennem a gránitterem atmoszférája. Jóleső érzések kerítettek hatalmukba. Megjegyzem, valaha a fáraó is innen tett utazásokat más világokba. Igaz, ő a szarkofágban foglalta el a helyét és az a fajta beavatás sokkal tovább tartott számára.

Miután befejeztük az energia-felvételt, amilyen sebességgel feljöttünk, olyan lassan ereszkedtünk vissza a Nagy Galérián, hogy auráink újabb frekvencia-hangolódáson essenek át. Az átlagos turistáknak ilyenkor vége szokott szakadni a töltődéseknek, de ez a mi esetünkben még csak most kezdődött igazán. Következett a Királynő Kamrája.

 

A piramis eddig hivatalosan feltárt kamrái közül a középső viseli a Királynő Kamra büszke titulusát, de hogy miért, azt a csoportunkat kísérő, kairói egyetemen tanító régész sem tudta megmondani. Végül is, nem tartottuk annyira furcsának, minket amúgy is az energiák érdekeltek jobban. A középső kamrába nyíló, bevezető folyosó teljesen vízszintes, csak egy kis szintkülönbséggel kell a zarándoknak megküzdenie. Amint belép, láthatja, mennyire más ennek a kamrának a belső kiképzése, mint a másiké. Aki szeretett volna, még abba a kis aknába is bepillanthatott, amelyben Rudolf Gatenbrink kis Upuaut-robotkája masírozott végig a ’90-es években, de végül elakadt és a kutatását is fel kellett függesztenie.

Ez a kamra az előzőhöz képest markánsabb energiákat sugárzott, sűrűbb és intenzívebb érzeteket keltett bennem, és ahogy elnéztem, a többi részvevőben is. A nagyjából 20-25 perces töltődés alatt szinte mindenki módosult tudatállapotba került. Ez egy különös, az álom és az ébrenlét határán lebegő érzetet hozott létre bennünk. Szokatlan, könnyű, ugyanakkor mélységesen mély, pihentető, csendes, relaxáló érzésként tudnám definiálni az élményt. Ezek az erők a korábbiakhoz képest is mélyebbre hatoltak. Ezért sem volt könnyű felocsúdni és nekivágni a legkimerítőbb, leginkább emberpróbáló útnak, mely a piramis alatt található kamrába vezetett.

 

Állítólag 108 métert tettünk meg egy szűkös és eléggé meredek, szellőzetlen járatban lefelé, a piramis alá, merthogy a piramis a föld alatt is folytatódik, csak ezt sokan nem tudják. Az erős lejtésű folyosó az utolsó métereken vízszintessé vált, s még jobban összement, így csak négykézlábra ereszkedve lehetett átkelni rajta. Egy szokatlan kiképzésű teremben találtuk magunkat, ahonnét több járat is indul a „semmibe”, valamint egyik részében egy mély kút helyezkedik el. A járatok valószínűleg folytatódnak és a fennsíkon található objektumokat behálózó és összekötő folyosórendszernek a részei, de ezt nem erősítették meg hivatalosan. Tekintve azonban Gíza tudatos tervezettségét, minden kétséget kizáróan nem a vakvilágba nyílnak. Nem így a kút, amely a Lelkek Kútja, mint azt Zolitól megtudtuk. Ezen keresztül közlekedtek egykoron bizonyos beavatottak lelkei, illetve a szellemvilág emberek által nem ismert hatalmasságai. S még egy fontos, nem elhanyagolható adalék: egy időben ebben a teremben őrizték a Frigyládát, így annak maradvány-kisugárzása jelenleg is megtalálható a „befejezetlen” teremben.

Miután mindenki elhelyezkedett, következett a betöltekezés. Tudvalevő, hogy a piramis a kozmosz energiáinak egy speciális részét fókuszálja és alakítja át az ember számára használható, emészthető és hasznosítható erőkké. Ezzel együtt a véleményem az, hogy nem lehet kellőképpen felkészülni az ilyen anomáliákra. Magyarán olyan erőteljes, csontig hatoló a piramis energiája idelent, hogy ezt nem lehet szavakba foglalni. Ezt csak átélni lehet. Aki megtapasztalja, meglátja, hogy miről beszélek.

 

Amint az auráink megteltek az univerzum energiáinak transzformált mintáival, Zoli megadta a jelet a kivonulásra. Ugyanaz az út várt ránk, mint ami lefelé is volt, ennek ellenére meglepő könnyedséggel vettük az akadályokat. A piramisból kilépve tért csak vissza az időérzékem. Az órámra pillantva megállapítottam, hogy több mint két teljes órát sikerült a Nagy Piramisban eltöltenünk, de ebből szinte semmit nem érzékeltünk. Ezután következett a Nagy Szfinx.

 

A NAGY SZFINX

 

A Szfinxről úgy tudom, hogy már a piramisok építése előtt ott állt. Egy másik kultúra, egy sokkal titokzatosabb okkal hozta létre, mint azt ma gondoljuk. Kora megközelíti a 26 ezer évet. Így semmi köze nincs a mellette helyet foglaló Völgytemplomhoz. Tény, hogy az egyetlen mészkőtömbből kifaragott, gigantikus szoborcsoda ősi energiák őrzője. Most is megadatott, hogy ne csak távolról, hanem egészen testközelből töltődhessünk a mancsai között és mellett. Szemügyre vettük a Szfinx mellkasa előtt felállított, hatalmas sztélét és magunkba szívtuk az emberfejű, oroszlántestű lény energiáit. Finom és mégis határozott érzést sugároz a kolosszus. Úgy tudnám lefesteni, hogy van benne valami fenséges, méltóságteljes és felemelő, amikor az aurát átjárják az erői.

Ha már ott jártunk, akkor természetesen körbe is sétáltuk a Szfinxet, és láthattuk, hogy minden eddigi híresztelés és vélemény ellenére a szobor üreges és egy helyen kívülről is látható módon megbontották. Ez a nyílás és üreg bőven elegendő ahhoz, hogy egy megtermett ember leereszkedhessen benne. Sőt, elárulom, hogy bár drótráccsal zárták le a bejáratát, tisztán kivehető volt, hogy egy létrát támasztottak az üreg falának, amit nyilvánvalóan használtak is.

 

A spirituális teóriák között nem egy olyan is szerepel, amely arról szól, hogy a Szfinx alatt több emelet mélyen kamrák helyezkednek el egymás fölött, melyben az egyiptomit megelőző atlantiszi civilizáció emlékeit rejtették el. Ezen kívül találkozunk olyan elmélettel is, amely egy folyosókról ad hírt, melyek a Szfinxet a piramisokkal kötik össze. Amikor a Nagy Piramis legalsó kamrájában jártunk, nekünk is volt egy sanda gyanúnk, hogy nem a semmibe vezetnek az onnét nyíló járatok. Egy szó mint száz, a hipotézisek egy részét igazolni látszik, hogy a Szfinxet hátul, a farkánál megbontották és hogy egy kutatócsoport évekkel ezelőtt átvizsgálta a Szfinx körzetének talaját és kamrákat detektált a föld alatt. Innentől kezdve mindenki döntse el, miben óhajt hinni.

 

SZAKKARA LÉPCSŐS PIRAMISA

 

Utunk következő állomása a szakkarai lépcsős piramis volt. Újabb szent pecséteket illesztett az alkarunkra Zoli. Ahogy megközelítettük az Imhotep által tervezett archaikus csodát, Egyiptom első piramisát, elfogott valami szédülés. Jó ötven méterre táboroztunk le a piramistól és megkezdtük a töltődést. Az energia valamiféle imbolygó érzetet keltett és feltűnően gyors volt, ahogy átáramlott lényünkön. Az ember nem hinné, hogy a piramistól ilyen, viszonylag nagy távolságban is lehet érezni ezt az erőt.

Utána közelebb mentünk, megint letelepedtünk és magunkba szívtuk a fantasztikus égi mannát. Zoli közben azt ecsetelte, hogy a piramisból többféle színű (frekvenciatartományú) energia áramlik: az óramutató járásának irányába forogva megtesz négy kört, majd ellenkező irányba fordulva további hármat, utána újra ismétli az előbbi két mozgást. Hát, nem elképesztő, hogy valaki ilyen csodálatos dolgokat lát! Aznap Szakkarával zárult a programunk, auráink színültig megteltek a piramisok és a Szfinx által közvetített energiákkal és jóleső fáradság telepedett a csoportra. Átadtuk magunkat a passzív pihenésnek.

 

A TEMPLOMOK ENERGIÁI

 

Az egyiptomi templomokban tapasztaltakról könyvet lehetne írni, nemhogy dióhéjban nyilatkozni. Mindenesetre, utazásunk harmadik napján három, majd naponta két templomot látogattunk meg.

Az első KALABSA TEMPLOMA volt, amelyet Amon Rének szenteltek. A csodálatos arany és fehér színű energiák a naperő és a Naphoz kapcsolódó speciális erők voltak legfőképpen. A spirituális fejlődéshez szükséges tulajdonságok és erőesszenciák maszkulin, azaz férfias oldalát képviselték. Valaha a harcosok egy részét is ebben a szent építményben képezték ki, hogy többek között félelmet nem ismerő bátorságra, valamint rendíthetetlen kitartásra és szívósságra tegyenek szert.

A templomokban rendszerint kívülről befelé haladunk a töltődések során. Fokozatosan emelkedik a rezgése az egyes térségeknek, míg a legbelső szentélyek a legkiváltságosabbak. Oda mindig is csak a legnagyobb beavatottak nyerhettek bebocsátást. Zoli minden alkalommal előrement és a falak szent hieroglifáit megérintve egyesével nyitotta meg azokat az energiakapukat (részben csillagkapukat), amelyekből a spirituális erők áradni kezdtek. Zoli olyan volt akár egy karmester, aki már előre látja a darab következő részét és annak megfelelően komponálja az eseményeket. Tudniillik, azok az energiák, melyeket megnyitott, nem állnak a turisták rendelkezésére. Tehát ha valaki belép egy ilyen templomba mondjuk 2011-ben, akkor nem fog tudni automatikusan töltődni ezekből az erőkből, mivel az energiák megnyitásához olyasfajta tudásra és látóképességre van szükség, amivel még a szakavatott ezoterikus vezetők is csak nagyritkán rendelkeznek.

 

Minden templom más energiákat közvetít, illetve zár magába, ezért Zolinak minden egyiptomi szent helyhez különféle pecséteket kellett elhelyeznie rajtunk. A templom felismerte és beavatottként üdvözölte a csoportunk tagjait, s energiáiból szívesen átadott egy részt az arra érdemeseknek, jelen esetben nekünk.

 

A következő állomásunk PHILAE TEMPLOMA volt, ahol a kalabsai templomot kiegészítő, a feminin (női) jellegű energiamintákat sikerült felvennünk az Ízisz istennő tiszteletére emelt falak között. Azért fogalmazok így, mert a templom – miként az előző esetben is – ma nem az eredeti helyén áll, mivel az Asszuáni gát megépítésekor darabokra szedték szét és egy közeli szigetre telepítették át. Ennek ellenére a kövek magukba foglalták a hajdan volt szertartások energiamintáit, amelyek Zoli módszerével tökéletesen hozzáférhetőek, miként a mellékelt képek is bizonyítják.

 

Aznap délután még ellátogattunk az ELEPHANTINÉ-SZIGETRE, amely nevét onnan kapta, hogy madártávlatból látszik, hogy a sziget egy elefánt alakjára emlékeztet. Kérdés, vajon honnan tudták ezt az egyiptomiak több ezer évvel ezelőtt? Az Elefánt-szigeten áll Hnum kosisten temploma, ami az időszámítás kezdete óta, vagyis a legkorábbi dinasztiáktól kezdve szakrális hely. Ez a hely Hnum Templomán kívül híres arról, hogy itt is található egy Lelkek Kútja, miként a Nagy Piramis legalsó termében, valamint arról is nevezetes, hogy egy jó ideig itt őrizték, rejtegették a zsidó telepesek a Frigyládát. (Erről e lapszám későbbi cikkeiben részletesebben is értekezek.) Hivatalosan itt nem szabad köveket gyűjteni, hiszen ez egy ásatási terület, de a kísértés nagy volt…

 

Következő nap hajnalán több mint félszáz fős csapatunk derékhada nekivágott a sivatagnak. Egy ízig-vérig valódi, regényes sivatagi tájat szeltünk át, hogy ABU SZIMBELBE érkezzünk. Abu Szimbelben várt ránk egy II. Ramszesznek és külön a főfeleségének, Nofertarinak szentelt, szintén odébb pakolt sziklatemplom. Mindkettőben megtermékenyítő, kreatív erőkből, ezeken felül az ember női oldalára ható energiákból merítettünk. (Utóbbiak a nőiséget ért sérülések kijavítását mozdítja elő.)

 

Délután megindult a hajó a Níluson KOM OMBO felé, ahova az esti órákban érkeztünk meg. Maga a Nílus olyan lenyűgöző, pazar látképet nyújt az utazónak, hogy azt szavakkal leírni nem lehet. Forró sivatagi szellő, felszálló nílusi pára, ámulatba ejtő színkavalkád és varázslatos energiák – mindezek együttesen csalogatják és várják az Egyiptomba látogatókat.

Kom Ombo Hórusz és Szobek isteneknek szentelt kettős templom, ahol a gyógyítástól kezdve az emberi jellem ősellenségének, a félelemnek a legyőzéséhez szükséges energiákat vettünk fel.

 

Másnap reggel EDFUBA, a tudati fejlesztés és fejlődés otthonába, továbbá a reinkarnáció egyik sólyomfészkébe tettünk látogatást. A Naphoz kapcsolódó és a tudati korlátok leszakításához nélkülözhetetlen erőkből töltődtünk, de felvettünk magunkba érzékszervekre ható és a belső fejlődésünket katalizáló mintákat is. Sokan éltek át előző életeikkel kapcsolatos élményeket ebben a templomban, mivel itt a megszokott téren és időn túli világokba emelkedik a tudat. Majd pár másodpercre farkasszemet néztünk a Napbárka orrán található Hórusszal, akinek energiái a lelkünkig hatoltak.

 

Még este kikötöttünk LUXORBAN, ahol a luxori templom esti derengésében és kivilágított oszlopai között vettük fel az istennői és megannyi letűnt korszak spirituális erejét. Személyes beavatások és emlékek vártak itt egyesekre. A luxori templom körzetében laktak egykoron a földre látogató félistenek és küldötteik. Itt adták át a Földre hozott és az emberiségnek ajándékozott tudásuk legjavát az egyiptomi papoknak.

 

Korareggel indultunk ABÜDOSZBA, Ozirisz egykori templomába, ahol sokáig a földönkívüliek eszközeit őrizték, sőt mi több, itt folyt eme idegen technológiák oktatása is. A mai napig láthatók az eredeti hieroglifák az egyik keresztgerendán, amelyek tévedhetetlenül nem ókori technikai vívmányok modelljeit ábrázolják. (A templomot csak a 19. század közepén szabadították ki a honom fogságából. ) A templomban található még egy királylista is, mely a dinasztikus kronológia fáraóinak nevét rögzíti. Spirituális szempontból pedig az egyik legnagyobb kuriózum az Élet Virágának keresztelt szimbólum, amely nem a főtemplomban, hanem 8-10 méterrel a felszín alatt a régi, több mint tízezer éves Ozireion 100 tonnás falain található több példányban. Mindebből talán kitűnik, mennyiféle eltérő energiamintával gazdagodtunk Abüdoszban.

 

Abüdosz után DENDERA felé vettük az útirányt. Dendera elsősorban Hathor istennő templomáról híres, aki Thotnak volt a földi helytartója és Amon Rének volt a leánya. Imígyen érthetővé válik, hogy Dendera miért is neveztetik a mágia fellegvárának. (Általában Egyiptomnak ugyanez a titulus dukál.) Dendera volt a főpapképző, vagyis Egyiptom spirituális egyeteme, ahol öntudatukra ébredtek a főpapok. A legfontosabb szakrális tudással írták tele jószerivel a padlótól a plafonig a falakat, sőt még a mennyezet négyzetcentimétereit is kihasználták. Földöntúli érzés volt a legnagyobb beavatások és misztériumok időtlen bölcsességének földjét tapodni. Megtekintettük a feltámasztás rítusait, a világhírű denderai zodiákus másolatát (az eredeti a Louvre-ban található) és azokat a fülkéket, ahol egykoron a szellemi elit fejlesztette magát tökélyre. Dendera energiái sűrűk és módfelett erősek. Különlegességként említhetem az egyik helyiséget, ahol a legrosszabb tulajdonságaink egyikét lehetett elengedni. Ilyen lehetőség idén adatott először számunkra. Kértünk és kaptunk. Isteni érzés levetni a múlt terheit. Ha már itt tartunk, gyorsan elmondom, hogy a templomok többségében olyan fülkékben is elidőztünk, ahol karmikus terheinkből adhattunk le jócskán. Ezek karmikus tisztítások voltak.

 

A következő nap reggelén csak rövid időt töltöttünk el a MEMNÓN-kolosszusok tövében, amely mögött III. Amenhotep Napistennek szentelt temploma állott. Ezután tértünk be MEDINET HABU-ba, III. Ramszesz templomába, ahol a világon egyedülálló naperő található. Itt ugyanis olyan típusú naperő koncentrálódik, pontosabban olyan naperőt képes a templom befogni, amelyet semelyik másik. Ennek tisztító, rezgésemelő, auranövelő és érzékszervfejlesztő hatása hatalmas. Nem beszélve arról, hogy a földönkívüli emléknyomok, az archaikus tudás és a Naphoz kapcsolatban álló isteni erők egész serege sorakozik fel egymás mellett a templomban. Habu City mély benyomást gyakorolt ránk nem csak roppant méreteivel, hanem múltidéző atmoszférájával is.

 

Ha pedig az imént a méreteknél tartottam, Medinet Habu-t követően utunk végső állomásához érkeztünk: KARNAKHOZ. Kétségtelenül ez Egyiptom legnagyobb templomkomplexuma, mely a főistennek, az istenek királyának, Amon Rének az otthona. Itt minden obeliszk, fő,- és melléktemplom, csarnok, kápolna, fülke, de még az oszlopok is egyedi energiákat sugároznak magukból. Merítettünk karmikus tisztító energiákból, teremtő, szándékot erősítő, kreatív, spirituális érzékenységet és érzékszerveket fejlesztő, egót mentesítő erőkből, hogy a személyre szabott töltésekről ne is beszéljek.

 

Nagyon röviden, hevenyészve így tudnám összefoglalni a 2011-es egyiptomi zarándoklatunkat, de ezzel egyáltalán nem merítettem ki a témák, csupán áttekintést kívántam nyújtani arról, milyen egy jól előkészített, valódi spirituális utazás Horváth Zoltánnal Egyiptomban.


2011. June 23., Thursday


Vissza a lap tetejére

Elérhetőség: 2120 Dunakeszi, Szent István utca 15. Tel.: 06-27-739-007                                 Adatvédelmi nyilatkozat       Impresszum
  • Camisetas de futbol baratas
  • réplicas de relojes
  • www.magliecalciositi.com
  • orologi replica rolex
  • orologi replica svizzeri
  • www.maillotdefootballpascher.be
  • Voetbalschoenen kopen
  • www.voetbalshirtsgoedkope.com
  • www.xn--fodboldtrjertilbrn-o4bh.dk
  • Fußballschuhe online
  • www.xn--fussballtrikotsgnstig-oic.com
  • www.futbalovedresypredeti.com
  • Fotbalové Dresy Dětské
  • Billiga fotbollsskor online
  • www.xn--fotbollsklderbarn-zqb.com
  • stroje piłkarskie
  • Billige fotballdrakter